Az elmúlt néhány évben a kerékpárversenyzők egyre kevesebben vannak. Mivel egy elég drága sportról beszélünk, kevés sportoló engedheti meg magának, hogy az egész életét a versenyzésnek szánja. Mivel nem tudnak ebből a sportból támogatók nélkül megélni, ezért nem sok olyan sportolóról számolhatunk be, aki nívós eredménnyel zárt egy-egy versenyt. Rengeteg távversenyzőről számolhatunk be több országból is. Ilyen például a bajorországi Robl, a franciaországi Guignard, a hollandiából származó Dicketmann vagy a németországi Demke. Sajnos az ő nevük is szépen lassan feledésbe merül, vagy éppen el-el tűnik, majd újra előjön. Általában ők is klasszisokkal jobb teljesítményt nyújtanak, mint versenyzőtársaik, ezért is tűnnek elő egy-egy verseny alkalmával. Nagy versenyzőmúltra tekint vissza egy amerikai versenyző is, Mayor Taylor is, aki nem csak országában volt bajnok, de egyszer egy világbajnoki címet is sikerült begyűjtenie. Ennek köszönhető talán, hogy bizonyos körökben neve a mai napig ismert maradt. A másik híres, de inkább hírhedt versenyző Kramer, aki egy-két jobb eredménnyel számolhatott be. De a verseny után némi csaláson kapták, ezért diszkvalifikálták. Ezért rövidebb időre visszavonult. Majd újabb versenyeken vett részt, de igazából egy fontosabb eredményt sem ért el, így neve a botrányok után szépen lassan feledésbe merült. Egy másik híres versenyző, akinek a nevére sokan felkapják a fejüket, a Dániából származó Ellegard. Eredményei kimagaslóak, már négyszer nyert világbajnokságot. Titka talán a folyamatos edzés. Évszaktól függetlenül, folyamatosan edzi magát, egyre nehezebb terepeket szemel ki magának, így biztosítva folyamatos fejlődését. Hozzáállása miatt mint a versenypályán, mint pedig a nézőtéren sokan kedvelik, hiszen nagyon korrekten áll a versenyzőtársaihoz. Ezzel szemben edzőtársa Poulatin eléggé agresszívnek mondható, elég ideges és meggondolatlan. Bár pár évvel ezelőtt ő is bezsebelt egy világbajnoki címet, hazájában mégsem tudott soha a nyertesek kupájával hazatekerni.