Bizonyára sokáig emlékezünk majd a két évvel ezelőtti téli jégkárra. Hatalmas fák szenvedték el a jegesedés súlyát. Egész facsoportokat tarolt le a rájuk nehezedő ónos-eső miatt, az egyre jobban hízó jég. Siralmas látványt nyújtottak a derékba tört fák, a korona nélkül meredező halott fatörzsek. Megközelíthetetlen utak, gyökerestől kidőlt fák a hegyoldalakon. Nem volt utca, vagy út, ahol ne akadályozta volna a közlekedést a sok lehullott ág, kettétört fa. Minden elérhető embert mozgósítottak, hogy mielőbb elkezdődjön a favágás Budapest belterületén és a külső városrészekben. Legelső menetben meg kellett tisztítani az utakat az akadályoktól. Bevonták a lakosságot és a tűzoltóságot is az önkormányzatok. A természeti kár leírhatatlan. Évtizedek kellenek, hogy az erdők és a parkok kiheverjék a sérüléseket. Nagyon sok fa nem élte túl. Erdőrészeket kellett kivágni. A budapesti parkok járhatatlanok lettek. Nagy erőfeszítésbe került az önkormányzatoknak, hogy kivágják a menthetetlen fákat és nagy költséggel járt az újratelepítés.