Az értékcsökkenés a könyvelés egy olyan fejezete, amit a könyvelő irodák jellemzően évente egyszer, az év végi záráskor tesznek meg. A könyvelő Tata városban elmondja, hogy Tata környékén kevés az olyan cég, mely az évesnél gyakoribb, például negyedéves vagy havi értékcsökkenési leírást igényelne. A számviteli törvény számos módszert ismer és engedélyez a könyvelés részére az értékcsökkenési leírásra. A legegyszerűbb a lineáris, azaz egyenletes leírás. Minden évben az eredeti beszerzési ár ugyanakkora mértéke kerül át a költségek közé, azaz válik leírttá. Az összes módszer, így a lineáris is közös abban, hogy a leírási időszak végére van egy tervezett érték, ezt hívja a könyvelő maradványértéknek. Az évek száma módszer kicsit bonyolultabb, a legegyszerűbb egy 3 éves leírási példával szemléltetni. Az évek számát összeadjuk, ez képezi a nevezőt. A példában a nevező 1+2+3 = 6. A számláló pedig évenként a legnagyobbtól visszafelé csökken, azaz az első évben a leírás 3/6 = 50%, a másodikban 2/6 = 33%, a harmadikban pedig 1/6 = 17%. Láthatóan ez egy degresszív leírási forma, azaz az évek múlásával aránytalanul kevesebb kerül át a költségbe, míg az elején aránytalanul magas. A szorzószámos leírás nagyon hasonlít az évek száma módszerhez, csak ott az évek száma miatt előre definiált szorzószámokat használ a könyvelő. A teljesítményarányos leírás eltér logikájában az eddigiektől, mert itt előre nem tudható, hogy melyik évben mennyi lesz a költség. Az elhasználódással, azaz a teljesítménnyel arányosan történik a leírás. Ha tudjuk, hogy egy gép tervezett teljesítménye 100 000 óra, akkor ehhez arányosítjuk az éves teljesítményt, és ez alapján indítja a könyvelő iroda a leírást.