Egyszer próbálkoztam egy birsalma elfogyasztásával nyersen, mi tagadás, borzadály!
A birs gyümölcsét ritkán fogyasztjuk nyersen. Ha kutatok az emlékeimben, akkor a birsalmasajt a birsalmabefőtt, és a kompót jut eszembe. Most, hogy tüzetesebben utánanézek, olvasom, hogy lekvárt és gyümölcslét is készítenek birsből, de bevallom férfiasan, hogy velem se birslekvár, sem birsüdítő nem jött eddig szembe.
No de a birspálinka! Nos, a birspálinkával annál többször összefújt már az élet szele. A birspálinkával való kapcsolatom legfontosabb mérföldköve, hogy ez a pálinka volt életem első, magas minőségű pálinkája. Birsből kóstoltam először igazi, prémium pálinkát. Azt mondhatom, hogy a birspálinkán keresztül szerettem meg igazán a magyar pálinkákat.
A birs pálinkakészítés szempontjából a legértékesebb és egyben a legkörülményesebb feldolgozást igénylő gyümölcsök egyike. Szintúgy, mint az összes gyümölcsünk esetében, a birsnél is kizárólag teljesen érett (nem zöld és nem túlérett), nem kukacos, egészséges gyümölcsök kerüljenek a cefrébe. A birs feldolgozásáról azt tudom, hogy ledarálás után olyan lesz, mint egy hordó homok, éppen ezért a birscefre rengeteg víz hozzáadását igényli. A körte formájúakból illatosabb, gyengédebb pálinka, míg az almaformájú birsekből testesebb pálinka készíthető.
Volt szerencsém néhányszor egy-egy főzdében birspálinka készítésekor ott lenni. Az valami csoda! Az egész főzdét átjárja az a csodálatos birs illat, ami aztán a pálinkát teszi olyannyira hízelgővé és csábítóvá, hogy pálinkakedvelő legyen a talpán, aki ellen tud állni a csábításnak.
A birs feldolgozásnál még egy nagyon fontos és kihagyhatatlan lépésre hívom fel a figyelmet. A birseket a feldolgozás során szőrteleníteni kell, mert a szőrös birs tönkreteszi a pálinkát, a sok energia mehet a kukába. Van aki forró vízbe teszi a gyümölcsöt és úgy szőrteleníti, van, aki magas nyomású vízzel szabadítja meg, van, aki gondosan, egyesével törölgeti a feldolgozás előtt.
Az Irsai mellett ez az a pálinka, amellyel szinte minden társaságban sikert aratunk. Ha kinyílik egy palack prémium birspálinka, az egész helyiséget átjárja az a csábító birsalma illat, ami a tizennyolc éven felüli társaság nagy kedvence lesz, ezt majdhogynem garantálni lehet.
A birspálinka olyannyira illatos és kellemes, annyira hasonlít a birsalmasajt, a birsalmakompót illatához és ízéhez, hogy a legtöbb szakember azt javasolja, hogy hagyjuk meg gyönyörű önmagában. Talán az eperfahordós érlelés tud még hozzátenni, még kerekebbé, még szebbé varázsolni az egyébként is csodás Hungarikumot.
Sokan sokszor beszéltünk már arról, hogy a birspálinka lehet az a pálinka, ami segítségével, a külföldi barátainkkal is megkedveltethetjük majd a pálinkáinkat, hiszen annyira illatos, annyira behízelgő. A baj csak az, hogy külföldi barátainknál kevéssé ismert a birsalma, nem igazán tudják mihez kapcsolni az ízeket és az illatokat.
Akik ezek után kedvet kaptak egy birspálinkához, íme, a fajtaajánlat a pálinkafőzéshez (szedési idő sorrendben): Angersi, Berecki bőtermő, Champion, Mezőtúri, Konstantinápolyi, Vrajna, Leskovacka.
Az én személyes kedvencem, amelyből néhány csepp megváltoztatta a pálinkához való hozzáállásomat, és nálam pálinkatörténelmet írt, az az Árpádék Bársonybirs pálinkája volt!
Sok kellemes birsalma és birskörte pálinkakortyokat kívánok mindenkinek!